Jani is vagy, Valentin is van

Már egy ideje beszélgethetnek, amikor mögéjük érek, ezért nem tudom, hogy épp ezeken az üléseken ismerkedtek-e meg, vagy már együtt szálltak fel a vonatra a Déliben.

A folyosó két oldalán ülnek, nem egymás melletti székeken, pedig a lány mellett üres a hely. Mert az az én helyem. De annyira beszélgetnek, hogy átfolynak a karfákon, egymás felé, rá a folyosóra, ezért úgy döntök, nem a helyjegyes ülésemre ülök, hanem a lány mögé. Valahogy nem tűnik odaillőnek, hogy én is ráfolyjak a kettejük közt feszülő intim tér szélére.

Először még nem is hallgatózok, isten bizony. Csak pakolászok, sapka, sál le, aztán a kabát, na az önmagában egy mutatvány, mert vagy két éve szar a cippzárja és ha háromnegyednél tovább húzom le, vége mindennek, soha többé nem jön fel. Szóval csak kibújok belőle, mint egy overallból, sűrű bámulatot keltve. 

A lány és a fiú teljesen egymásba vannak feledkezve. A kabátból kihámozódás mutatványa elég ideig tart ahhoz, hogy közben a fülem radartányérjai bemérjék a potenciálisan izgalmas beszélgetést és ráfókuszáljanak.

Kékesfeketére festett hajú a fiatal lány, hófehér hosszú kabátját az ülésen hanyagul maga alá gyűri. A fiú sárga kötött pulóverben, laza farmerban, fehér tornacipőben, romantikusan szemébe hulló fürtökkel, visszafogott, de ellenállhatatlan mosollyal figyeli a lányt, a beszélgetés ugyanis kilencven százalékban körülötte forog. 

Vagyis hát… beszélgetés?! Annyira hadar, kapkod, cikázik és ver rá pörgésben bármelyik jólfésült búgócsigára, hogy a gondolataim alig tudják tartani a tempót a mondataival.

Tizenhét éves, épp szokik le a cigiről, jó, iqos-t azt szív, de az drága és keveset tud belőle venni, van nála mondjuk rendes cigi is, de hozzá se nyúlt még, az csak vészhelyzeti. Négy éve éppen ugyanígy, Valentin-napon szakított az exével, aki kicsit talán verte, de hát az élet ilyen, neki még szerencséje van, hogy csak cigizni kezdett, a tizenegy éves szomszédainak kevésbé, mert ők a drogokra csúsztak rá. 

Idegesen nevet. Bocsánatot kér, majd közli, szerinte idegösszeroppanása van. 

A fiú viszont olyan apuci jókisfiának tűnik, mondja. Biztos a szüleid is együtt vannak még. Látszik rajtad. Nem, komolyan, túl nyugodt vagy, túl rendezett.

Dehogy, elváltak, évekkel ezelőtt, apámnak új csaja van, nem bírom rámondani, hogy a mostohaanyám. Hát igen, talán nem minden látszik rajtam.

Jaj, annyira bűntudatom van, ne haragudj, nem akartalak megbántani. 

Egyszerre állnak fel és a folyosó közepén szó nélkül megölelik egymást.

Később hitrendszerek, társadalomkritika, közoktatás, családi berendezkedések, aktuálpolitika kerül napirendre, változatos és izgalmas témák, levegőt sem vettek még, és már Fehérvárnál járunk. Továbbra is szemtelenül hallgatózok. Élvezem. Sokkal jobb, mint a könyvem, pedig az is eléggé klafa (Szentesitől a Merkúr a retrográdban várja az ölemben, hogy végre újra rávessem szememnek sugarát).

A lány hirtelen eltűnődik… Hogy hívnak téged? Bocsi, de nagyon rossz vagyok nevekben. Jani? Komolyan?? Baszki, mint az exem! Na, ezt meg fogom jegyezni. Jani Budáról. Hát oké.

Várjál, kérdezek még, mert kilenc perc és leszállunk. Mikor születtél? Kétezernyolc? Neeeee, én is. De fiatalabb vagy nálam, biztos, hogy fiatalabb vagy. December vége? Á, akkor mégse, én december huszonhárom, karácsonyi ajándék vagyok. De ezt nem hiszem el! Bakok vagyunk mindketten. Durva.

És még Jani is vagy, mint az exem. Tudod, nem haragszom már rá. Haragudni hülyeség. Csak magadat szopatod vele, más nem történik. Ha szembe jönne velem az utcán, köszönnék és kész. De hogy te is Jani vagy... És pont Valentin-nap is van. Hát behalok!

Veszprém állomás, Veszprém állomás. Felhívjuk tisztelt utasaink figyelmét, hogy az Ajka felé közlekedő pótlóbuszok az állomás előtti térről indulnak.